A terület elhelyezkedése (térkép):
Nemesvita község külterületén ( 0122/5 hrsz.) , a községtől Nyugatra, a Keszthelyi hegység K-i letörésén, kb. a 200 m tszf. magasságú rétegvonaltól a 330 m-es tszf-i magasságig terjedő, 19,94 ha nagyságú terület, valamint a belterületen található, közvetlenül csatlakozó kertek.
A terület magántulajdonban, erdő művelési ágban van, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik.
A terület jellemzése
Nagyrészt Ny-K-i lejtésirányú, nagyon meredek, (20-90°), sziklás, vízmosásokkal, szurdokokkal erősen tagolt.Az erózió a mostani állapotban nem jelentős, de az erdő kitermelésével, - a jelenleg nem fejlődő vízmosásokból ítélve - katasztrofális méreteket öltene.
Alapkőzet: dolomit (szálkő, breccsa, murva, törmelék), helyenként dolomittörmelékkel kevert lösz.
Termőréteg: nagyrészt rendzina (mech. talajféleség: vályog)
A termőréteg vastagsága: rendkívül kiegyenlítetlen, kis területen belül is (0-80 cm). Helyenként, a vastag törmeléklejtőkön (hegyláb), a kövek között csak humusz van.
Kisméretű, felhagyott kőbánya és törmelékhányója is található a területen.
Növényzet
Állományalkotó a telepített fekete fenyő (kb. 80 éves). Helyenként szél- és hótörés, kiszáradás és kártevők miatt 10-50 fa területű foltokban kipusztult. Ezeken a helyeken az eredeti vegetáció kezd helyreállni, de nagyon megcsonkult fajösszetételben. Sajnos, a fekete fenyő-újulat is jelentős! 1 % alatti terület-arányban erdei fenyő telepítés is van, újulata jelentéktelen.
A sziklákon, szurdokokban nagylevelű hárs, néhány kislevelű hárs, ill. hibrid, virágos kőris, bükk, gyertyán, molyhos tölgy, olasz tölgy, hegyi juhar, igen ritkán korai juhar, a kevésbé tagolt lejtőkön cser, kocsánytalan tölgy, hegyi juhar, mezei juhar, barkóca- és lisztes berkenye, ill. berkenye-kisfajok,( a Gáyer-berkenye [Sorbus Gayeriana] egyetlen ismert lelőhelye !) házi berkenye, virágos kőris, a hegylábnál ezekhez társul még a hegyi és a mezei szil,érdeslevelű szil. Egy leíratlan szil-változat (faj?) még bevezetésére vár a dendrológia tudományába! A molyhos tölgy(I.kép, II. kép) rendkívüli változékonysága szintén alapos vizsgálódást igényelne, de ugyanez elmondható más területek mellett, pl. a mohaflóra kutatására is.
Gyomosít az akác és a bálványfa. Jelentős, és terjed a kivadult dióállomány, ritka a szelídgesztenye-újulat. A kőbánya törmelékhányóján van egy szépen fejlődő, kb. 40 éves kocsányos tölgy is.
A cserjeszintben mogyoró, som, vörösgyűrű som, ükörke lonc, kökény, szeder-fajok, rózsa-fajok (pl. erdei rózsa, kisvirágú rózsa), galagonya-fajok, molyhos tölgy, varjútövis benge, cserjés koronafürt, fürtös és buglyos zanót, seprűzanót, sárgaakác, beárnyékolt, pusztuló állományban boróka, cserszömörce, a hegylábnál fekete bodza, ostormén bangita, fagyal. Ritka a kányabangita.
A gyepszint viszonylag szegényes, az eredeti dolomitvegetációból nem sok maradt fenn, bár lappangó egyedeikből, ill. a szomszédos területekről a spontán visszatelepülés lehetősége részben fennáll. Ezt a folyamatot szakszerű visszatelepítéssel kell segíteni. A terület flórájának a feldolgozása még nem fejeződött be.
Állatvilág
A falu közelsége ellenére meglepően gazdag, amit talán a viszonylag szennyezetlen környezettel magyarázhatunk. Ízeltlábúak (pl. havasi- és gyászcincér, kis és nagy fehérsávos lepke) és csigák tekintetében is érdemes lenne a terület kutatása.
A kétéltűek közül erdei béka, levelibéka, barna varangy található. Valószínűleg kipusztult a zöld varangy.A természetes vizektől való nagy távolság ellenére, telelő pettyes gőte előfordul!
A hüllőket az erdei sikló, a rézsikló és a törékeny gyík képviseli. Ritka a zöld gyík és a fürge gyík.
A madárfajok nagy száma (főleg énekesek) mellett külön kiemelésre méltó a harkályok nagy faj- és egyedszáma, a valószínűleg itt fészkelő hollópár és egerészölyv-pár. Ritka fészkelő a keresztcsőrű (valószínűleg), és a búbos cinege. A fácán ritka. Szalonkaköltést többször is észleltünk, eredményességét sajnos kérdésessé teszi a sok vaddisznó! Néhány madárfaj hangját meghallgathatjuk az alábbi oldalról: (Dr. Országh Mihály felvételei; Madárhang kalauz)(Érdemes megpróbálni lassítva! Pl.: a Windows hangrögzítő programjával.
Az emlősök közül nagy fajgazdagsággal képviselik magukat az egerek, cickányok,
pelék. Aránylag sok denevér is látható. Nyest, nyuszt, menyét, hermelin, valamint
a mókus sötétbarna vagy feketés színváltozata viszonylag gyakori. Néha megjelenik
a borz, sok a róka. Sajnos, a vadak túl népes állománya nagyban nehezíti az
erdő természetes felújulását! Túl sok a szarvas, őz, vaddisznó, de esetenként
muflonok is láthatók.
A tervezett hasznosítás
Mivel az erdő gazdasági haszna elenyésző a tájképi, természetvédelmi és talajvédelmi értékéhez képest, ezért közjóléti és természetvédelmi (oktatási, kutatási) célokra kívánjuk hasznosítani.
Az erdő leginkább természetszerű része a Hó-völgy, egy dolomitsziklák közé zárt szűk szurdokvölgy. Néhány hektáros területén legalább három jellegzetes növénytársulást rejt. 100-120 éves, élő, kidőlt vagy lábon száradt, korhadó fáival, életerős természetes újulatával alkalmas a természetszerű erdőgazdálkodás bemutatására.
A terület nagyobb részén, amelyben déli kitett ségű sziklalejtők és árnyas sziklaszurdokok is vannak, az eredeti növényzetet kívánjuk helyreállítani. Ide csak a Keszthelyi-hegységben őshonos növényeket telepítünk.
Az erdőhöz csatlakozó kertekben ezeknek a fajoknak a fenntartó szaporítását tervezzük, visszatelepítés, esetleg csere céljából. Az utóbbi időben kipusztított szúrós csodabogyó helyi állományból való visszatelepítése olyan sikeres volt, hogy már több, mint száz tő díszlik újra az erdőben! Nehezebb a hóvirág visszatelepítése, mert csak 4-5 tő maradt belőle. Nem sikerült visszatelepíteni a lónyelvű csodabogyót, mert a kiültetett növényeket (takarás ellenére) a vadak azonnal, és tövestől megették.
Célunk egyebek között az erdő természetes állapotának a visszaállítása , önfenntartó képességének a kutatása és segítése. Ezt a célt szolgálja a soproni és a mosonmagyaróvári egyetemek növénytani tanszékeivel kötött kutatási együttműködési szerződés is. Jelentős kutatómunkát végzett az együttműködés keretében Agócs József és dr. Kocsó Mihály.
A terület a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségéhez (MABOSZ) tartozik.Természetvédelmi témákban együttműködünk a Fővárosi Állat- és Növénykerttel is.
A debreceni KOSBOR Természetvédelmi Egyesület tagjai (dr.Molnár V. Attila, Vidéki Róbert) eredményes botanikai kutatásokat végeztek az erdőben.
A közvetlenül a belterülethez csatlakozó fenyves egy részén arborétum, illetve bemutatóerdő-jellegű telepítéseket (a területről eltűnt őshonos fajok) tervezünk, amit csak a jelenlegi fenyves pusztulásának az arányában végzünk. Az élő idős fák kivágását csak részben és fokozatosan (fekete fenyők) tervezzük,sőt az elhalt egyedek nagyobb részét is az erdőben hagyjuk. Az őshonos fajok újulatát kíméljük, és lehetőségeink arányában segítjük a természetes felújulást.
Temészetvédelmi bemutatóerdő fokozatos kialakításával (erdészeti, növénytani, madárvédelmi tanösvények) a helyi ifjúság és a kirándulók természetvédelmi oktatását, ökológiai szemléletének a kialakítását kívánjuk előmozdítani, lehetőleg a helyi önkormányzattal és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal együttműködve, bár anyagi lehetőségek, és az érdeklődés hiányában csak a kutatási cél dominál. A környékbeli iskoláknak erdei iskolai oktatás céljára tett ajánlatunk válasz nélkül maradt!
Az önkormányzati területen található, erdészeti szempontból értékes dióállomány átnyúlik a fenyves területére is. Ennek fenntartásában, nyilvántartásában együttműködünk az ERTI-vel, kutatási tevékenységüket segítjük. Megítélésük szerint ez a populáció jelentős genetikai értéket képvisel (faanyag-termelés).
A védett növények fenntartási célú szaporítását a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságával együttműködve tervezzük.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkáját a Madárbarát Kert mozgalom népszerűsítésével segítjük .
A gyenesdiási Forrásvíz Természetbarát Egyesület parkosítási tevékenységéhez járulunk hozzá, és hasonló módon támogatunk néhány környékbeli községet is.
A Palocsa természetvédelmi egyesület tagjaként egy tanulmánnyal részt vállaltunk a Tisza-rehabilitáció munkáiból. A tanulmány az ártéri gyümölcstermesztés témájával foglalkozik, elsősorban annak növényvédelmi kérdésein keresztül. Az egyesület egyik alapítója, dr. Halász Ferenc, sokat segített a Kísérleti-erdő alapítási munkáiban.
kapcsolat: vita@silvavitae.hu
 |
|
© Dr.Takács
Géza, Nemesvita
|
|