Vadászok, vaddisznók, hernyók 


  
 
   

    A múltkoriban a Naplóban egy vadász-író elsiratta az erdőket. Mivelhogy szerinte meghaltak. Van benne valami. Igaz, nem haltak meg, de azért nincs rendben minden. Most szép tavaszi zöldben pompáznak a múltkor még téli ág-csontvázként meredező fák. Az a baj, hogy mindjárt itt az ősz.
    Tudom, nem volt ebben a hernyódúlásban semmi természetellenes. Őshonos faj egyszerű túlszaporodása volt, időnként vissza-visszatérő esemény.Azért valami elgondolkoztatott: volt a pincénk mellett egy  ősöreg vöröshangya-boly. Idén tavasszal hiába vártam az ébredését. Néma volt, ott szomorkodtak rajta az őszi levelek, nem takarította el, építette körbe senki. Ki tudja, milyen mini-világvége iszonyata költözött bele?
    Úgy kerülnek ide a hangyák, hogy egyes megfigyelések szerint egy-egy erdei vöröshangya-boly környékén a legsúlyosabb gyapjaspille-hernyó tarrágások idején is megmarad a fák lombozata. Azt nem tudom, a hangyák eszik-e a hernyókat, de a lepkéket biztosan, és valószínűleg a tojásokat is. Amikor védettséget és eszmei értéket(50 ezer Ft) kaptak ezek a hangyavárosok, sok újságíró a tollát köszörülgette rajta, mint a bürokrácia és a "zöld veszedelem" (lásd: Élet és Irodalom!) legújabb hülyeségén.Mindennek nem nézhetnek utána! Sajnos, valószínűleg megkésett ez a védelem is, főleg úgy, hogy a kutya sem törődik vele. Már egész nap bolyonghatok a Keszthelyi-hegységben, és nagyobb valószínűséggel találok működőképes tévét, mint hangyabolyt.
    Itt jönnek a vaddisznók és a vadászok. Semmi előítéletem a vadászokkal szemben, a vaddisznókkal szemben pedig még annyi se. A disznóknál azért azt értékelem, hogy teszik a dolgukat! Túrnak, (pl. hangyabolyt) esznek (hangyát, hangyabábot, ami jön), szaporodnak. A vadászoknál ez már kevésbé egyértelmű. A közvélemény szerint, ugye, a vadász az a gonosz, sötétben bujkáló, nagyszemű őzikéket gyilkoló és korai árvaságra kárhoztató alak, akinek még ráadásul sok pénze is van, és mindenféle politikai gazságokat szövöget két gyilkosság között.
    Szerintem a vadász ember. Ilyen is, olyan is. Az "ilyen", az a nagybetűs fajta. Most nem róla beszélünk. Az "olyan" az az, aki nem Vadász, hanem uzsorás, jobbik esetben vadgazdálkodó, szóval aki nem lő, hanem számol. Főleg azt, hogy kevésért hogyan lehet sokat begyűjteni. Monjuk úgy, hogy az "ő vadja" ne otthon egyen, csak ha nagyon muszály. Vagy, hogy a kedves Vendégvadász ne annyit fizessen, mint az ő költsége plusz a tisztességes haszna. Fizessen a rohadt kapitalistája, van miből! Aztán a kedves rohadtkapitalista vendégvadász nem jön. Vagy csak egyszer. A hazainak meg vagy van pénze, és akkor megy Afrikába, vagy nincs, és akkor nincs az itthoni vadászatra sem.
    A vad meg csak szaporodik, szaporodik, mert jólesik neki, és ez a dolga. Aztán télen etetni kell, ami néha késik, és akkor látni a tévében (hol másutt), a  méteres hóban utolsókat tántorgó őzeket, és felháborodott riportereket, amikor nincs elég domb árvíz idején az ártéri erdőben.
    Tehát: a vadász nem vadászik, a vaddisznó szaporodik, a vöröshangya kipusztul, és jön az a rusnya gyapjaspille!
    Ilyen egyszerű (?). Mint az a kiszámoló: ez nem ment el vadászni, ez nem vitte haza,...az a kis huncut hernyó meg mind megette.
    Na de ki sütötte?

                                                                             Dr.Takács Géza            

A cikk a Környezetünk Magazinban jelent meg (www.kornyezetunk.hu)először.

 

 Vissza a főoldalra