Mennyire szeretjük a természetet  

   Néha nézem a tévét. - A "sztárriporter" iszonyattól deformálódott sminkje mögül közli a száraz "tényeket": beköltöztek a denevérek a panellakásokba, hogy magatehetetlen csecsemők vérén dagadtra hízzanak. Iszonytatóan undorító férgek lepték el a faluszéli házakat,....a szomszédos gondozatlan bozótból (erdő) jöhetnek, és az önkormányzat nem tesz semmit! Azonkívül undorító roppanó hangot hallatnak rálépés esetén! (bocs, ez nem az önkormányzatra vonatkozik!) A Hatóság sem tesz semmit!

   Erre jönnek a szólítottak, és példás büntetéseket helyeznek kilátásba, és példás takarítást, rendcsinálást, irtást rendelnek el.

   Néha bátortalanul odasettenkedik egy szakértő, aki mentegetőzni kezd minden vámpír és féreg nevében, de hamar vágják.

   Ez egy "jelenség". Mi rejlik mögötte?

   A fő ok; az ismeretlentől való félelem. Minél kevesebb az ismeret, annál több az ismeretlen, amitől jobb félni! A nálam szókimondóbbak úgy hívják ezt: BUTASÁG. Ez egy színtelen (nem mindig szagtalan!) folyadék, ami eláraszt minden kitölthető mélyedést. Úgy, mint az árvíz, csak ez nem vált ki összefogást a védekezésre. Itt-ott épülnek gátak, de szakaszosan, mint a szaggatott vonal.

   Ebből fakad a társadalom viszonya a természethez. Belénk nevelődött a "természet vak erőinek a leküzdése". Valamit mindig irtani kell! Szúnyogot. Szövőlepke-hernyót. Parlagfüvet. Kártékony állatot. Bozótot. Bármit, ami él.

   Alig hallani, hogy ha már nekünk megadatott, törekedjünk valami egyensúlyra. Próbáljuk meg elviselni a Másikat, még ha ronda féregnek született, akkor is.

   Csak kicsit vagyok idealista. Húst is eszek, és agyoncsapom a szúnyogot. De nem lépek rá mindenre, ami kicsi, és mozog. Bizonyos statisztika szerint az emberek 97 %-a rálép! Megcsípi a szúnyog. Felhívja a Hatóságot. Jön a helikopter. A tévében bemondják, hogy az igen humánus méreg csak, és kizárólag csak! a kellemetlen szúnyogot öli, mert bio- és csodaszer. Viszont az alacsony értelmi szintű énekesmadár nem néz tévét (miért?), hanem ezalatt csipegeti a lehullott nemcsak szúnyogokat (ezek sem értesültek a szűk hatásspektrumról), majd némi vergődés után elhuny. Ilyenkor látni a Balaton melletti települések utcáin 10-50 méterenként egy-egy fecskét, poszátát, néha gyöngytyúkot. Nem sokáig. Elég kutya van ott is.

   Örök téma: az erdők "rendje". Megy a tévénéző az erdőben. (Ne aggódjunk, eltévedt, de meg fogják találni!) Bokrok tépik, ágakban botladozik, meleg is van, meg ez a sok undorító féreg! Persze, a privatizáció! A rohadt parasztok jól megszedték magukat, de bezzeg rendet nem tudnak tartani az erdejükben! - Van nála mobil, a tudakozó pár százasért megmondja a Hatóság számát, és a Hatóság közli, hogy védett területen jár, ott ez a rend. De hogy béke legyen, megígéri, hogy majd intézkedik. Néha úgy reménykedem, hogy nem fog! Örök optimizmus.

   Új sláger a szövőlepke-hernyó, ami a riporter szerint Amerikából jött. (Talán emlékszik a társasjátékra!) Egyébként, innen ment oda. Ez most biztosan mindent fel fog falni, talán még minket is, és a szőre is veszélyeket rejt! Már több százan felhívták a Hatóságot ezügyben. Nosza rajta! A Fenyegetésügyi Minisztérium máris nyilatkozott, hogy: mindenki köteles, és merthanem akkoraztán, sajátköltségére, akártöbbmillió büntetés (Szerencsére még nem Euró! Milyen snasszul hangzana, hogy csak párezer!) A Hatóság ugrásra kész! Hogy védett területen nem illendő a helikopteres rovarirtás? Ugyan már! És a kedves Nyaralóvendég, -tulajdonos hangulata? Na? Az smafu?

   Azok a ráérős amerikaiak meg kivitték tőlünk a hernyó parazitáit, és nem permeteznek. Nem jószívűségből. Számolnak. Nem is vitték sokra!

   Mi még vihetjük!

                                                                          Dr. Takács Géza

A cikk a Környezetünk Magazinban jelent meg (www.kornyezetunk.hu)először.

 Vissza a főoldalra